Modernkori tradícionális asztrológia

Az asztrológia gondolatvilága feltételezi egy nagyobb rendezőelv (Teremtő) meglétét az Univerzumban, amelynek révén semmi nem történik véletlenül és ok nélkül a Földön, egy adott földrajzi területen és egy ember egyéni életében. Ennek a rendezőelvnek a látható szimbolikus megnyilvánulása a csillagos ég és a Naprendszer planétáinak mozgása, amelynek szabályszerűségeit megfigyelve és értelmezve az asztrológus válaszokat tud adni a jelen és a jövő adott kérdéseire.

Az asztrológia szó a görög 'astron-' csillag(kép) és a '-logia' tudomány avagy tan jelentésekből tevődik össze.

Története több ezer évre tekint vissza, legkorábbi írásos adatok már az ókori Asszíria, Babilon és Egyiptom korából maradtak ránk. Az akkori emberek a Naprendszer szabad szemmel is látható bolygóit istenségekkel azonosították. Vallási felfogásuk és hitük szerint a csillagok égi haladása a kifejezője az istenek elgondolásainak és akaratának és ezzel hatnak a Földön élő anyagi lényekre. Ez az ősi asztrológia még nem az egyes emberek, hanem népek és városállamok sorsával foglalkozott, amit manapság a mundán asztrológia művel.

Az ókori Rómában terjedt el görög hatásra a személyek születési képletével foglalkozó úgynevezett natális asztrológia. I.e. 1 századától kezdve filozófusok és tudósok tanították, hogy az emberi sors irányítói a bolygók.
A horoszkóp szó szintén a görög eredetű, a 'hóra' óra, napszak és a 'szkopeó' néz, vizsgál szavak összetételéből és jelentéseiből keletkezett és nagyon sokáig csak a keleti égbolt felkelő pontjára, az úgynevezett aszcendensre értették.

Még időszámításunk előtt a görögök rájöttek, hogy a Föld gömbölyű, és hogy a Nap egy állócsillag, amely körül keringenek a bolygók: a Merkúr, Vénusz, Föld, Hold, Mars, Jupiter, Szaturnusz.

Az ókorban és a középkorban minden uralkodócsaládban, fontosabb nemesi udvarban vagy templomokban dolgozott asztrológus, akiknek a legfőbb feladata egy adott földrajzi területen élő nép sorsának előrevetítése, vagy a vezetők, az uralkodók cselekedeteinek befolyásolása, egyéni és családi sorsuk segítése volt.

A Felvilágosodás koráig az asztrológiai tudás nagyjából egységes egészet alkotott és az asztronomia (csillagászat) és asztrológia (csillagjóslás) tudományát együtt művelték és tanították a legmagasabb egyetemi szinteken, mint a hét szabad művészet egyik ágát: a Grammatica (nyelvtan), Retorika (szónoklattan), Dialektika (érveléstan), Aritmetika (számtan), Geometria (mértan) és Musica (zene) mellett.

A 18.századtól kezdődően a természettudományos és materiális érdeklődés háttérbe szorította az asztrológia művelését, illetve a távcsövek és egyéb optikai megfigyelő eszközök fejlődésével a csillagászat szép lassan teljesen levált az asztrológia testéről és egyéni fejlődési útra lépett.

A mai nyugati asztrológia, különösen az amelyiket ma Magyarországon modernkori tradícionális asztrológiának neveznek  a 17. század első felében élt  francia Jean Baptiste Morin  ( 1583-1659) matematikus, csillagász, asztrológus hagyatékából, összefoglaló művéből (Astrologia Gallica) táplálkozik, mely azután német közvetítéssel terjedt el a 20. századi magyar nyelvterületen. Ennek az ágnak jeles képviselői voltak a múlt század első felében Baktay Ervin, közepén Dubravszky László és tanítványaik, akik ma a kor legismertebb gyakorló asztrológusai: közülük első mesteremet Kalo Jenő - t emelném ki.



A modernkori tradícionális asztrológia eszköztárában a Naprendszer 10 bolygójával ( Nap, Merkúr, Vénusz, Hold, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó) a 12 csillagjeggyel (Kos, Bika, Ikrek, Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg, Skorpió, Nyilas, Bak, Vízöntő, Halak), fényszögekkel (konjunció-0°, semisextil-30°, semikvadrát-45°, sextil-60°, kvadrát-90°, trigon-120°, sesquikvadrát-135°, kvinkunx-150°, oppozició-180° ) és állócsillagokkal operál.

A tradicionális asztrológia, ami az egyes személyek születési idejére és helyére felállított horoszkóp elemzésével foglalkozik, egyik legfontosabb célja, hogy a szülött mélyebb önismeretre tegyen szert, feltárja jellemének erényeit és hiányosságait, karakterének esetleges rejtett erősségeit és gyenge pontjait. Másik fontos célja, hogy útmutatót adjon a szülött sorsának fő állomásairól, életének fő feladatairól, megvilágítva az egyes életterületeken (egészség, pénz, család, gyerekek, párkapcsolat, munka, hivatás, barátok, tanulmányok, hobby stb.) adódó nehézségeket és szerencseforrásokat. A tradícionális asztrológia segítségével megérthető embertársainkhoz való viszonyulásunk mozgató rugói (szinasztria), velük való harmonikus vagy stresszes kapcsolatunk háttere: párkapcsolati problémák, gyermek vagy szülő konfliktus, egyéb kapcsolati ütközőpontok. A tradicionális asztrológia alkalmas arra, hogy a jövőre vonatkozó útmutatásokkal szolgáljon, hasznos segítséget nyújtva a szülött jövőbeni terveinek kialakításához. A prognózis alkalmas lehet arra is, hogy a kérdező a nehézségekre való felkészüléssel a várható gondok nagyságát mérsékelje.